on 21-05-2007 23:57

Views 545

Favoured Semmi

A nagyközség a Börzsöny hegység lábánál, az Ipoly Dunába torkolásánál, a magyar-szlovák határnál fekszik. Előnyös földrajzi fekvése miatt már az őskortól kezdve lakott, s számtalan régészeti kultúra leletei kerülnek elő a föld alól.

Legrégebbi emberi eredetű régészeti tárgya egy 30.000 éves kőeszköz. Nagy telephelye volt itt a keltáknak, egy sírbeli tárgyukat, a "kantharosz"-t a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki.

A római korban a Duna volt a határfolyó, s a két parton húzódott a limes, erődök és hídfőerőművek lánca. Szobon az Ipoly torkolata mellett is volt egy ilyen hídfőerőd.

A honfoglalás idején jelentős magyar csoport telepedett le a falu határában, több településnyom is fennmaradt. Kézai Simon krónikája szerint a honfoglaló magyarok részben az itteni réven keltek át a Dunán.

1268-ban a szobi nemesek birtoka volt. Később a damásdi királyi vár birtokrésze, a XVl. Század elejéig. I.Lajos király Szob, Helemba és Letkés conditionariusait kiemelte az ispánok és más bírák joghatósága alól. 1355-ben a három falu hajósainak vámmentességet biztosított a Dunán Pozsonytól Szalánkeménig.

1371-ben a budaiakat megillető jogokat és kiváltságokat kaptak a szobiak. 1382-ben I. Lajos a nosztrai pálosoknak adta a szobi vám jövedelmét, amely a középkor végéig őket illette. II. Lajos király a damásdi várat tartozékaival (Szob, Letkés, Tölgyes és Helemba) együtt elzálogosította, majd 1523-ban az esztergomi káptalan és a Bakócz Tamás érsek által építtetett Szűz Mária-kápolna kapta meg.

A falu túlélte a török megszállást, de a megfogyatkozott lakosság pótlására a káptalan Nyitra melletti birtokairól szlovákokat telepített be. 1775-1778 között építették fel a falu Szent László Templomát, barokk stílusban. A XVIII. Században telepedett ide a németalföldi eredetű Luczenbacher-család, akik később jelentős szerepet játszottak a település fejlődésében.

Az ország iparosításában elért kiváló eredményeikért nemességgel jutalmazták a család kiemelkedő tagját, Luczenbacher Pált 1878-ban. E család oldalági szülötte Luczenbacher János, aki 1848-ban magyarosította a nevét Érdi Jánosra. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, szerkesztette a Tudománytárt, a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott és számos értekezést és régészeti feltárás szerepel érdemei között.

A Dunaparton áll kastélyuk, amely először földszintes kúria volt, majd a XX. század elején Alpár Ignác tervei alapján átépítették emeletes barokk, klasszicista és barokk stílusban. 1931-től 1950-ig a lazarista rend tulajdonában volt a kastély, majd nevelőotthon lett belőle. 1994-től újra a teljes épület a lazarista rend Szent László Gimnáziumáé. Híres lakója volt még a községnek a Gregersen-család, akik Norvégiából kerültek hazánkba és a múlt században a vasút, és hídépítésekben szereztek nagy vagyont.

1883-1885 között Szobon lakott a Kodály-család, a családfő volt a vasútállomás főnöke. Szob az Árpád-kortól a trianoni békéig Hont vármegyéhez tartozott, utána Nógrád megyéhez és 1950-től pedig Pest megyéhez. Látnivaló a templomon és kastélyon kívül még a Börzsöny Múzeum. A Börzsöny történetének régészeti leleteit, élővilágát és néprajzát mutatja be. A vidék régészeti kutatómunkáját és a feltárásokat Horváth Adolf János kezdte meg az 1930-as években. A Múzeum megalapítása Laczus Géza nevéhez fűződik.

(forrás: www.mimi.hu) 

képek a régi Szobról 

Last update: 19-06-2007 00:52